Jó rég nem írtam, ez azért volt, mert volt egy pár magánéleti problémám. Tudom, hogy nem szabadna titkolóznom, de mégis, röviden annyi, hogy sok minden összejött a Párom és az én magánéletemben is. És ez összegződött. Hát igen; átalvatlan éjszakák, és kisírt szemek.
Na de ne szomorkodjunk, egy hét után végre láttam a kis Macimat, és ez kárpótolt mindkettőnket. Ami még megnyugtat, hogy szemben már látszik a hold, Pest felől a szmogfelhő, és az apró fények, amik már lassan kezdenek kigyúlni szemben a fóti, és a mogyoródi panorámában. Ha ez még nem lenne elég, az alattunk lévő kedves papagáj dúdolja a MÁV-szignált, valamint üvöltözik valakivel! És persze percenként 156x köszön, 156 módon! J De ezen is túltesz, hogy a háttérben hallom a Született Feleségek 3. évadjának befejező részeit!
Szerintem már nagyon megérdemeltem ezt! SŐT! J
A mai szeretkezés, és egy kis testformálás után úgy éreztem, megérdemlek egy kis nasit.
Nem szeretném ajnározni magam, de isteni lett a bio borsófőzelékem! J
A napokban kaptam egy kommentet egy Kupidó nevű blogtársunktól, a biszexualitás témára válaszolva! Elolvastam a blogját, melyben sokat ír egy bizonyos Janikáról, akit szeretne párjának tudni! Ezért ma arról írunk, hogy vajon mennyi ideig szabad, vagy egyáltalán szabad-e küzdeni, várni, vágyakozni egy pasira?
Ez alapjáraton nagy hülyeség, csak mostanában sűrűn eszembe jut! Természetesen nem velem kapcsolatban, köszönöm boldog vagyok, hanem az én Andimmal kapcsolatban! Az ő párja már egy ideje nem az igazi! Ez valójában kicsit szomorú! De ami nagyon szomorú, hogy az Andi nem tud, vagy nem akar továbblépni! De vajon miért? Mennyi ideig „ildomos” sírni valaki után???
Én az előző „komolyabb” kapcsolatom után kb. 2-3 hónapig nem is néztem pasira, úgy, mint pasi! De mostanában jöttem rá igazán, hogy kurvára, kurvára, kurvára felesleges volt! Sajnálom azt az időt, amit elbasztam egy ilyen sunyi, álszent „ember” miatt! Ez úgy sikerült, hogy a kapcsolatomba fektettem azt az energiát, amit az utálatomra fordítottam! Mert mint az köztudott, és a Drága Macim is emlékeztetett rá: „a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny!” (Bree Van De Kamp) J
Szóval ennyit a tehénről! :P
Foglalkozzunk a jelennel! Szóval! Mennyi idő a várakozás??
Én személy szerint nem kínoztam magam, nem vártam sosem senkire, nem álmodoztam keményen senki után, mert ha valaki velem járt, akkor érdekeltük egymást, ha pedig nem, akkor minek gyötörjem magam? De ez az én véleményem! Andi nem próbál továbblépni, mert nagyon szereti az ő bakját, pedig hát okozott már neki egy pár kellemetlen napot. De persze a mi oldalunkat sem kell félteni, Andi is csinált egy-két (3,4,5,6,7,8,9,10…) csúnya dolgot! Merész, de meg merem kockáztatni, hogy azért is vár még a hercegére, mert van egy apró bűntudata, azért, amit tett vele! Persze az is benne van, hogy nem mer kilépni ebből a kapcsolatból, mert az ember egy idő után nem tudja mással elképzelni az életet, mint azzal, akivel van! Pláne 4 év után! De itt jön a kérdés, vajon akkor miért csalta meg??? És a következő: ha akkor meg tudta tenni, most miért nem tudja elfelejteni? (kérdésemre válaszolt, és a válasz úgy hangzott, hogy azért, mert akkor nem szerette, de most már rájött, hogy most igen!!! :S) A pasi már több, mint 1 hónapja nem ért hozzá, szexuálisan. „Ugyanúgy elvoltunk, mint máskor, csak nem dugtunk!” :S Aludni járt hozzá, nem pedig azért, tehát nem volt teljes a szerelem! :S Sajnos!
Szóval meddig akar még rá várni? És meddig érdemes? Szerintem már nem! Ez a hajó sajnos elúszott, hogy miért azt ők tudják! De ne várják, hogy újra kiköt, mert nem fog, legfeljebb csak az álmaikban! Az meg kinek jó? Egy statisztika szerint egy álom maximum 1 óráig tart. Akkor meg? Ha továbblépne, és szerezne valakit magának, akkor az nagyon sokáig is eltarthat! Álmodozni pedig segg felesleges! Legalábbis nem éri meg, hogy ezek miatt az álmok miatt tönkre tegyük magunkat, és a kicsiny lelkünket! Szóval! Hajrá Andi!
Na ezzel már búcsúzom is, mert már égnek a lámpák szemben, és még 3 percig bírja az aksi! :S
Mindenkinek Minden jót!
